Xander-nyúl: (Xander már unja a banánt- helyett a répát a konyhában, ezért felfedezőútra indul, és felugrál a lépcsőn, egyenesen be Dawn szobájába.)

Dawn: (Dawn éppen az ágyán pihen mikor meghallja, hogy nyílik az ajtó. Már készül ráripakodni az illetőre, hogy takarodjon a szobájából, mikor egy gyönyörű szép fehér nyuszit lát baktatni az ágya felé) Nahát!!! De aranyos!

Xander-nyúl: (Xander odaugrál Dawn ágyához, és körbeszaglászik pici rózsaszín orrával, majd hízeleg, hogy a lány vegye fel.)

Dawn: (Gyengéden rámosolyog az állatra és lehajol érte, hogy az ölébe vegye) Hét te meg hogy kerültél ide? Hogy hívnak? Nem félsz tőlem?(emeli szembe a saját arcával a két mellső lába alá nyúlva a nyulat)

Xander-nyúl: (Xander egy nem-et bólogat a fejével, de a lány csak szagolgatásnak nézi, és lefekszik vele az ágyba.)

Dawn: (oldalra feküdve simogatja a nyuszi hátát. A puha szőr érintése megnyugtatja a lányt. Piros szeme mintha valami különös barátságot árasztana. Dawn mióta felébredt végre először nem gondol sajgó sebeire, kitépett hajára. Egész lényét átjárja a melegség és a nyugalom)

Xander-nyúl: (Xander óvatosan elkezdi Dawn nagyobb sebhelyeit szagolgatni, majd nyugodtan összekuporodik, és elalszik a lány mellett)

Dawn: (Dawn is lehajtja a fejét, hogy végre ő is aludjon valamit, hiszen az elmúlt pár napban erre nem igen volt alkalma. Amint lecsukja a szemeit a földszintről valaki kiabálni kezd:" XANDEEEER!!!!! XANDER!!". Dawn és a nyúl egyszerre kapják fel a fejüket a hangra)

Xander-nyúl: (Xander a neve hallatán leugrik az ágyról, és kisomfordál az ajtón, Dawn döbbent tekintetével kísérve)