A tőr kora még az etruszkok megjelenése elé tehető. Nagyon régi, ősi fegyver. Valamikor a mínoszi királyok idejében készült. A legenda szerint maga Mínosz rendelte el a készítését, hogy a gonosz szolgáit képes legyen vele fékentartani. Mínosz az egyik leányának , Glaukénak adta, aki kiváló harcos volt, és a démonok is féltek, sőt rettegtek tőle. Galuké messzi földeket bejárt, harcolt Egyiptomban, Afrikában, még a sumérok földjére is eljutott, ahol egy hatalmas és rettegett démonnal szállt szembe. Legyőzte ugyan, de a démon megátkozta őt is , és a fegyvert is. Suruppak átka szerint Glauké nem térhet addig vissza a szülőföldjére ,míg meg nem találja az istenek házát, akik gyógyírt adhatnak a sebre, amit Suruppak ejtett a lányon, aki ettől megvakult. A tőr pedig mindaddig csak vért akar, amíg egy hős hajlandó nem lesz önmagát feláldozni úgy, hogy a saját szívébe döfi. Glauké a saját szívébe döfte a tőrt, így az egyik átkot feloldotta, de sem ő, sem a hamvai nem tértek soha vissza a szülőföldjére.A jóslat: eljön egy napon a legyőzött Gonosz, hogy hatalmát visszaszerezze,vele jön a tőr is, melyben a gonoszság szikrája él. A sötétség fia nem győzhető le varázslattal, mert az visszafordulhat, és azokat is elpusztíthatja, akik a jót szolgálják.A tőrt és átkozott használóját csak ész, erő, hüség és szeretet győzheti le.